Akira Toriyama

Született: 1955 április 5.
Teljes neve: Akira Toriyama
Születési hely: Nagoya külvárosa, Aichi Prefecture
Apja: Karasu
Anyja: Tonbi
Húga: Uzura (2 évvel fiatalabb Akiránál)
Felesége: Yoshimi Toriyama
Két gyerekük:
Sasuke, fiú , 1987 áprilisában született
és 1990 október végén született egy lányuk is.
Háziállataik:
1. Dr. Slump alatt (1980-1984):
Kutyák: Turbo-maru, Turbo-Maru II
Macska: Ohiru
Madarak: Koechi, Ichirou, Kii, Grey, Hime
2. Dragon Ball alatt (1984-1995):
Kutya:
Matoryoushiku (AKA Mato; egy szibériai Husky, nevét egy orosz játék után kapta),
és Toma, (egy Welsh Corgi; egy szójáték "Mato"-ról)
Macska: Koge ("pörkölt"; ez egy tiszta fekete macska)
Munkahelye: Madár Studió
(A "Toriyama" annyit jelent, hogy "Madár hegy". Ez okból kifolyólag néha cigarettás madárnak ábrázolja magát.)
Szerkesztõk:
Torishima Kazuhiko, a Dr. Slump, és a Dragon Ball szerkesztõje egészen az elsõ résztõl a végéig. (Torishima a Dr. Slumpban egy gonosz tudósként ,"Mashirito" néven jelenik meg.)
Kondo Yu, szerkesztõ Raditz megjelenésétõl egészen Cell végsõ formájáig.
Azt mondják, õ az alkotója Freeza alakjának. 1995 júniusában Kondo volt a fõszerkesztõ segédje a "Monthly Shonen Jump"-nak.
Takeda Fuyuto, szerkesztõ Cell végsõ átalakulásától egészen a Dragonball végéig. Õ alkotta elõszõr Majin Buu alakját. (ami egy feltûnõ hasonlóság, mert õ is izmos.) 1995 júniusában Takeda még Akira Toriyama szerkesztõje volt.
Segédje: Matsuyama Takashi
Természete: Félénk, és elõnyben részesíti az oszág légkörét a város légköre mellett
Hobbija: szabadidejében szeret családjával lenni, modelleket építeni, videojátékokat játszani és motorozni.
Befolyással volt rá: gyerekként szeretett rajzolni és nagyon megihlette a Disney "101 Kiskutya" címû rajzfilme.
Barátai: Katsura Masakazu, a Wingman szerkesztõje, Video Girl Ai, Shadow Lady.
Toriyama és Katsura hosszú évek óta barátok. Sõt Toriyama már beleírta Katsurát egy Dr. Slump történetbe is.
Saját maga jellemzése: Toriyama saját magát vagy egy kicsi széltoló robotnak mutatja be, vagy mint egy maszkosembert, vagy mint egy dohányzó madarat.
Többször megjelenik a Dr. Slumpban, és kétszer jelenik meg a Dragonballban egy robotként.

Néhány interjú vele:

1 interjú:

Az alábbi interjú a "Perfect Collection" sorozatban jelent meg, a 2. "Story Book" és a 4. "World Guide" című kötetben:

Kérdés: Nos, mivel a 2. kötet a Történeti Útmutató (Story Book), szeretnék pár kérdést feltenni a történettel

kapcsolatban. Először is, miért kezdted el a Dragon Ball-t?

Akira Toriyama: Miután befejeztem a Dr. Slump-ot, azon gondolkoztam mi legyen a következő munkám, és erről a főnökömmel, Torishima-sannal is sokat tanácskoztam. Akkoriban nagyon élveztem a Jackie Chan filmeket, a Részeges Mestert több mint hússzor láttam. Mivel annyira tetszett úgy döntöttem csinálok egy "kung-fu kid" mangát. Az ötletemet elmondtam Torishima-sannak, és megírtuk a Dragon Boy-t. Az olvasóknak tetszett, és ez lett az egésznek az alapja.

K: És mi volt a Dragon Ball alapötlete?

AT: A Dr. Slump egy nyugati stílusú manga volt, ezen akartam változtatni, és egy kínai alapú mangát csinálni, ezért választottam alapul a "Saiyuuki"-t (az eredeti kínai legenda, amelynek szereplői a Dragon Ball karaktereinek alapjául szolgáltak). A "Saiyuuki" nagyon képzeletgazdag, rengeteg kaland és izgalom van benne, és úgy gondoltam egy "modern Saiyuuki"-t kellene csinálnom. Ha pedig megvan az alap, azt már könnyen olyanná alakíthatom amilyennek nekem tetszik ^_^.

K: Az első vázlatok alapján úgy tűnik hogy Gokut eredetileg majomnak szántad.

AT: Pontosan, mint "Saiyuuki". De változatlanul nem lett volna elég eredeti, ezért normál embernek alkottam. Azonban kellett valami különleges fizikai képesség is. A "Dragon Boy" hősének szárnyai voltak, és én valami hasonlóra gondoltam. Így született meg Goku farka. Aztán ott volt a 7 Sárkánygömb amelyek ha valaki összegyűjti mindet, teljesítenek egy kívánságot. Úgy éreztem a felkutatásuk valami hasonló utazás mint a "Saiyuuki"-ban.

K: Szóval ez volt az alapötlet. És a Tenkaichi-Budokai-ig (A Harci Művészetek Nagy Tornája) végig meg is maradt mint vezérfonal.

AT: Igen. Bulma volt a Sanzu szerzetes, Oolong Chohakkai és Yamucha Sagoju. Kezdetben úgy gondoltam a történet a hét gömb összegyűjtésével be is fejeződik.

K: És később, amikor a Tenkaichi-Budokai-t kezdted, azt hogy találtad ki?

AT: A Budokai-ig a Dragon Ball nem volt igazán népszerű. Egyszer Torishima-san azt mondta: "A hősöd kissé szétszórt, nincs benne semmi megfogható. Nincs semmi határozott célja. Ezért nem népszerű." Rossz néven vettem hogy támadja a figurámat, hiszen szándékosan alkottam ilyenre. Tényleg rosszul esett a dolog, de értettem mire gondolt. Ezért leültem gondolkodni: "Jobb ha népszerűbbre csinálom." Elgondolkoztam mit akarhat Goku és szinte egyértelműen jött a válasz: "Erős akarok lenni." Gondoltam ezen a vonalon indulok el. A Dr. Slump-ban volt egy Grand Prix, ami nagyon népszerű volt, úgyhogy alkottam egy másik versenyt. A Tenkaichi-Budokai-t. Gokun kívül az összes szereplőt kidobtam, visszahoztam Zseniális Teknőst és kitaláltam

Kulilint. És hirtelen, a Dragon Ball népszerű lett.

K: De Goku nem győzött a versenyen, ahogy a legtöbb hős tette volna.

AT: Igen. Csak harmadik alkalommal hagytam győzni. A verseny alatt az olvasók úgy gondolhatták: "A végén Goku úgyis győzni fog!" Tudván hogy az emberek így gondolkoznak, és mivel olyan gonosz vagyok, lehetetlen volt hogy győzni hagyjam ^_-.

K: A Tenkaichi-Budokai volt a történet első fordulópontja. Utána jött a Vörös Szalagrend Hadserege.

AT: A Vörös Szalagrend Hadserege nagyon hasonlított a Budokaira, csak nem verseny volt. Akkoriban sokat játszottam egy SNES játékkal, a Spartan X-szel. Egyre erősebb és erősebb ellenfelek jöttek és le kellett győzni őket. Pont mint a kung-fu filmekben. Mivel elég sokat játszottam, felhasználtam az ötletet.

K: És végül megjelent Piccolo-Daimao.

AT: Addig egyetlen gonoszt sem lehetett igazán gyűlölni. Egy igazán gonosz karaktert akartam alkotni, és Piccolo-Daimao az is volt. Ez volt az a rész aminek a rajzolását a leginkább élveztem.

K: Ezek után az ellenfelek elkezdtek erősödni.

AT: Kezdetben a Föld legerősebbjei, aztán az idegen Saiayinok. A szereplők egyre magasabbra törtek az univerzumban. Amikor Freeza először eszembe jutott csak egy földesúr volt, aki a világ leggonoszabbja. Végül az univerzum földesura lett belőle. De egy egyszerű "ellenségtápolás" rossz lett volna ezért találtam ki a Ginyuu Különleges Alakulatot. A fiam nagy rajongója volt a "fighting force" TV műsoroknak (ezek a műsorok nagyon népszerűek japánban, hasonlóak az amerikai Power Rangers-hez), mindig azokat nézte. Valami ilyesmit tettem a történetbe. Ráadásul a műsorokat a TOEI készítette aki a Dragonball Z-t is...

K: Majd következtek a Kiborgok és Cell...

AT: Hát, mivel a szereplők az univerzum legerősebbjeivé váltak, nem maradt más amit legyőzhettek volna, csak az idő. Ezért került a történetbe az időutazás, ami igen megnehezítette a dolgomat. Olyan volt mintha egy nagy mocsárba tévedtem volna, vagy valami ilyesmi. Általában azzal foglalkozom mi fog történni a héten, és nem tudom mi lesz azután. Akkoriban viszont folyamatosan egyeztettem a főnökömmel, mit fogok csinálni a jövő héten ^_^.

K: A Cell saga után mindenki azon tűnődött Gohan átveszi-e a központi szerepet...

AT: Azt akartam hogy Gohan legyen az új hős. De nem jött be. Úgy tűnt az emberek nem elégedettek a főszereplővel amikor összehasonlítják Gokuval.

K: Tényleg, ki a kedvenc karaktered?

AT: Hmm... Azt hiszem Piccolo. A rosszfiúk közül Piccolo-Daimao volt a kedvencem, és azután is Piccolo maradt a legkedvesebb. De Gokut legalább annyira kedvelem. Vegeta..., hát őt nem szeretem annyira, de nagyon hasznos volt, sokszor jó szolgálatot tett. Mostanában pedig igazán élvezetes volt Satan-t rajzolni. Sosem gondoltam volna hogy Satan ilyen fontos szereplővé válik. Eredetileg egy "egyjelenetes" szereplőnek szántam. Az oka hogy Satan fontossá vált talán az, hogy tényleg élvezem a hülye poénok kiagyalását, jobban mint a csatajeleneteket ^_^.

K: Ez igaz Gotenksre is igaz? Egy "legenda" szerint mikor a főnököd Takeda-san látta a nevet a kiadóban, mindig nevetésre fakadt, hétről-hétre.

AT: Azt hiszem a szívem mélyén mindig is gag-manga művész voltam ^_^. Mindig az jut eszembe hogy folyton sokan támadnak egyetlen ellenfélre. Ez elég gyáva dolog ha jobban belegondolsz. Úgyhogy a harcosok folyton váltották egymást, cserélődtek.

K: És a végén, a Majin Buu elleni csatában Goku nevet utoljára igaz?

AT: Pontosan. Amolyan "Jól csináltam, büszke vagyok magamra" módon. Harcolni egy-egy elleni csatában, bármilyen erős is az ellenfél, ez Goku legnagyobb vágya nem igaz?

K: A mangát végiggondolva tényleg ez az amit Goku akar. Nagyon köszönöm hogy időt szakítottál rám.

2 interjú:

K: Mivel a 4. kötet címe Világkalauz, talán kezdjük a világgal. A Dragonball világa eltér a valós világtól igaz?

AT: Igen, az összes általam írt manga kitalált világokban játszódik. Már az első munkám óta így dolgozom. A Penguin Village-ben szintén "Földnek" nevezték a világot, azonban az nem egészen az a Föld amit mi ismerünk. Cashman hasonlít a valós vilgra, de egy nemlétező országban játszódik.

K: Miért kitalált világokat választasz?

AT: Mert így sokkal egyszerűbb. Mindig az egyszerűbb megoldást választom. Ha a valós világot használnám, meg kellene néznem a valóságot mielőtt bármit lerajzolok. A házakat, járműveket meg hasonlókat. Ha ezektől eltérnék, az emberek azonnal panaszkodnának.

K: Én azt hittem a valóságban sokkal könnyebb gondolkodni, és könnyebb azt lerajzolni amit úgy is ismerünk...

AT: Tényleg? Ha nem nézed a valóságot, szabadon kitalálhatsz bármit, meg is rajzolhatod. Ezért szeretem jobban a kitalált világokat.

K: A tájképek rajzolásánál sem nézed a valós tájat?

AT: Általában nem. Habár kezdetben megfigyeltem pár kínai épületet és hasonlót. Amikor elkezdtem a Dragonball-t rajzolni, teljesen más stílust és külsőt akartam mint a Dr. Slump-ban. És mivel úgy éreztem az nyugati-amerikai stílusú volt, ezt inkább keletiesre akartam csinálni. Abban az időben a feleségemet nagyon érdekelte Kína, és csomó olyat rajzoltam amit az onnan hozott fotókon láttam. Azután már mindent a saját fejem után rajzoltam, a Budokai (Nagy Torna) küzdőterét is. Mielőtt megcsináltam volna, a családommal Bari szigetére utaztunk, és az a sziget lett a Papaya sziget modellje. Az épületeket és a város az ott készült fényképek alapján találtam ki. Elég bonyolult doldog volt ^_^. De aztán a Budokai helyszinét elég sokat használtam a későbbiekben, úgyhogy tényleg el kellett mennem arra az útra ^_^.

K: Használtál más látott tájat is?

AT: hmmm... Azután már nem igazán... De igen, azt a helyet ami alatt Babi-Di elrejtette a hajóját egy fotó alapján rajzoltam ami afrikában készült. Gondoltam ott hatalmas síkságok vannak, és én azt szerettem volna rajzolni. A vége felé szinte semmi más sincs csak síkságok, szóval nem volt könnyű a dolgom. Igen, tényleg nehéz volt megrajzolni.

K: Ha belegondolok, a síkságok tényleg teljesen különböznek az eddigi helyszínektől.

AT: Más tájat akartam mint amit már rajzoltam. Szerepelt már a sziklás pusztaságtól a hegyvidékig szinte mindenféle. Ki kellett találnom egy olyan területet amit még nem használtam, mert az ismétlés unalmas lett volna.

K: Sok olyan lakatlan helyet használsz mint a síkságok.

AT: Ha Goku és a többiek városokban harcoltak volna, az tényleg megnehezítette volna a dolgom. Meg kellett volna rajzolnom a város lakóit, az épületeket amint leomlanak, meg az összes ilyesmit. Tehát, megoldottam hogy folyton lakatlan területen harcoljanak ^_-. Vagy Bukujutsu-val elrepültek egy ilyen helyre. De ha belegondolsz, mivel Goku minden barátja megtanulta a Bukujutsu-t és képes repülni, sokkal könnyebb a történetet kibontani.

K: Pontosan mire gondolsz?

AT: Hát, bárki képes gyorsan odarepülni ahol szükség van rá. Ez nagyban megkönnyíti a történet fejlesztését és felgyorsítja az eseményeket. Grafikailag pedig használhatok madártávlatú rajzokat a tájképeknél. Ez volt a fő oka hogy annakidején kitaláltam a Kintoun-t (varázsfelhőt). Ha folyton autókkal és hasonlókkal kellett volna babrálnom, az hamar idegesítő lett volna.

K: Gondolom a Shoukan-idou(teleportálás) is hasonló okból született.

AT: Igen, pontosan. Valahogy el kellett jutni Kaiu-sama-hoz, és Új-Namek-re. Ráadásul mióta Goku megtanulta a Shoukan-idou-t sok új harci variációt használt.

K: Ha már a csatajeleneteknél tartunk, nem nehéz folytonosan harcot rajzolni?

AT: De. És sejtheted hogy azért mert nem lehetett folyton ugyan azt megrajzolni. Kezdetben amíg Goku kicsi volt, elég szórakoztató volt, de később, ahogy egyre több és több lett a harc, újabb és újabb technikákat kellett kitalálnom. Viszont tényleg élvezet volt megrajzolni a csatát Majin-Buu és Gotenks között. A speciális támadásokat igazi gag-manga módra találtam ki ^_^.

K: Hogy találtad ki a támadások neveit?

AT: Tulajdonképpen nem szeretek neveket kitalálni a támadásoknak. Valódi élet-halál harcban nem mondod a támadásod nevét nem igaz? Amig ücsörögsz és a támadásod nevét szótagolod, valószinüleg megölnek ^_-. De azt mondják hogy az a jó, ha a támadásnak van neve. A Kamehameha-t a feleségem nevezte el. Törtem a fejem, és azt mondtam neki "Kamesennin speciális támadását valami-ha-nak kellene hívni. Valami-ha, valami-ha..." erre azt válaszolta "Miért nem Kamehemeha?". Ez tényleg tökéletes volt, mert elég hülyén hangzott, pontosan megfelelt Kamesenninnek. A többi technika nevét viszont én találtam ki. Rendszerint olyan nevet választottam amit a technika tulajdonosa választott volna. Vegita technikáinak angol nevük van, Piccoloénak kanji.

K: Amikor elöször kitaláltad Piccolot, kezdettől az volt a terv hogy idegen lény a Namekről?

AT: Természetesen nem ^_^. Ugyanez a helyzeta a Saijanokkal. Amikor Gokunak kitaláltam a farkát, úgy gondoltam rá, mint egy nagy majomra. Egyátalán nem terveztem hogy Goku idegen legyen. Piccolo hasonlóan alakult. Inkább visszafelé próbálok következetes maradni. Például Nameken a Nagy Öreg egy trónuson ült egész idő alatt. Pontosan ugyanolyan trónon, mint amilyenen Piccolo-Daimaoh ült amikor először megjelent.

K: Tényleg! Most, hogy említetted, tényleg hasonlítottak.

AT: Piccolonak valószinüleg maradt pár eméktöredéke Namekről. A nameki épületeket és az űrhajót is Piccolo-Daimaoh széke alapján terveztem. Mivel többen mondták nekem hogy hiba volt a történetet az űrbe vinni, megpróbáltam minnél következetesebbé tenni mindent.

K: A történet több földön kívüli helyszinen is játszódik. Például a Túlvilágon. Hogy találtad ki a Túlvilágot?

AT: Úgy gondoltam hasonlónak kell lennie Kami-Sama kastélyához, titokzatosnak, mágikusnak, ugyanakkor valami teljesen mást akartam mint a lenti világ. Úgyhogy Lord Enma-t és a segédeit titkárruhába öltöztettem. Általában először megtervezem a helyet, és utána írom meg a történetet, így minden a helyén lesz. Azt hiszem a legtöbb manga-író hasonlóan dolgozik. Először a helyszínt döntik el, utána írják meg az eseményeket a helyszínre. Így nem kell annyit gondolkodni.

K: Általában lehetséges a történetet következetesen megalkotni, de nem mindig sikerül. A hallottak alapján kicsit betekinthettünk a gondolkodásmódodba. Köszönöm szépen!

3 interjú:

Kérdés (K): Hogyan tekint a Dragon Ball mozifilmekre?

Akira Toriyama (AT): A mozifilmeket egy "más dimenziónak" tekintem, különbözőnek az eredeti nyomtatott képregény kiadástól.

K: Mi az ön szerepe a mozifilmek elkészítésében?

AT: Én ellenőrzőm a Toei Studio által készített cselekményt és forgatókönyvet. Szereplőket is tervezek és módosítok, illetve megváltoztatom a nevüket.

K: Vannak olyan szereplők, akiket ön alkotott?

AT: Igen, például Bojack-et (9. film) és Broli-t (8., 10., 11. film). Legutóbb pedig Tapiont és Minosha-t (13. film).

K: Hogyan találja ki a szereplőket?

AT: Átnézem a Toei Studio-tól érkező filmterveket, és a történetnek megfelelően alkotom meg a szereplőket.

K: A mozifilmekben van olyan ellenfél szereplő, akit különösen kedvel?

AT: Nagyon tetszett Janenba átváltozott alakja, amit a Toei Studio rajzolói alkottak meg. Főleg az tetszik benne, ahogyan a harcjelenetekben mozog. Ami azt illeti, a saját magam alkotta szereplők közül egyiket sem kedvelem.

K: Az eredeti képregényben mi az ellenfél szereplők megalkotásának módszere?

AT: Általában előszőr eltervezem, hogy mit kéne legközelebb csinálnom, aztán kidolgozom a történetet. Ezután gondolom ki a szereplőket. Mindig megpróbálok friss, új ellenségeket kitalálni, amilyenek még nem szerepeltek, de ez nagyon nehéz... Mégis, azt hiszem, Majin Buu elég jól sikerült. Máskor sokszor előfordul, hogy elégedetlen vagyok.

K: Amikor szereplőket alkot, mely részüket gondolja ki előszőr?

AT: Az arcukkal kezdem. Miközben kitalálom az arcot, felépítem magamban a testüket. Miután megvan az arc és a test, lerajzolom az alapvető öltözetet. A ruházatnál figyelembe veszem, hogy beleillik-e a szereplő környezetébe, és a harcos szereplők esetén azt is, hogy könnyen lehet-e ábrázolni a mozgásukat harc közben.

K: Amikor ellenség szereplőt alkot, sokat próbálkozik?

AT: A felhasznált lapok számát nézve, van, hogy 30-at telerajzolok, és még mindig elégedetlen vagyok, máskor az első lap megrajzolása után azt mondom: "ez jó lesz".

K: Mi késztette arra, hogy játékokhoz is tervezzen szereplőket?

AT: Azt hiszem, Torishima-san (főszerkesztő) indított rá. Kezdetben nem nagyon akartam, de végül nagyon hasznosnak bizonyult számomra. Megtudtam, hogy ilyen világok is vannak.

K: Egyébként, honnan jött az az ötlet, hogy Songoku Szuper Csillagharcossá (SSJ) váljon, és az ellenségei is megnövelhessék erejüket és átváltozzanak?

AT: Gyakran keveredek ingoványos területre, mert folyton megközelítem a szereplők erejének határát. Azt sem terveztem előre, hogy Songoku SSJ-vé váljon. Amikor kitaláltam az SSJ-t, ráébredtem, hogy meg kell változtatnom Songoku kinézetét, hogy kifejezetten látszon, hogy most megnövelte az erejét. Ami a designt illeti, az arckifejezése kissé túl gonosznak látszott. Aggódtam, hogy "nem baj, ha egy pozitív szereplő így néz ki?". Ám mivel dühében változik át, úgy gondoltam, hogy "végülis talán rendben lesz". Ez amolyan merész döntés volt. Az ellenségek esetében, ha a szerkesztő azt mondja, hogy "nekem nem tetszik", akkor megváltoztatom a szereplőt a kívánalmaknak megfelelően (nevet). Így hamarosan az átváltozás a szereplők jellemzőjévé vált, ami újabb kötelezettséget jelentett számomra.

K: A Szuper Csillagharcoson kívül más módszereket is kigondolt Songoku erejének megnövelésére?

AT: Akkoriban nem volt időm több különböző lehetőséget kitalálnom, ezért nincsen más.

K: A "fúzió" az erőnövelés másik módja, nem? Hogyan született ez az ötlet?

AT: Azt hiszem, az ötlet abból a beszélgetésből származik, amit Katsura-kun-nal folytattam arról, hogy "nincsen erősebb az SSJ-nél". Általában csak hülyéskedünk egymással, és akkor viccesen azt mondta, hogy "ebben az esetben az egyetlen mód, hogy valaki erősebb legyen, az egyesülés, a fúzió lehet." Azt válaszoltam, hogy "hé, ez nagyszerű ötlet! Néha jó dolgokat is tudsz mondani. Ez az első alkalom, hogy segítettél nekem." (nevet) Így született az ötlet.

K: Mi a helyzet a "potara" ötletével?

AT: Nos, mivel a filmekben sokszor használtuk a fúziót, gondolkoztam, hogy "most mit tegyek?". Mivel akkoriban sokszor rajzoltam fülbevalókat, az jutott eszembe: "Nem tudnám valahogy felhasználni ezeket?".

K: Tehát kezdetben nem a fúzió egyik eszközeként rajzolta a fülbevalókat?

AT: Nem hát. Csak dekorációnak szántam. K: Tehát ez a körülményekből adódott.

AT: Sokszor kell kötélen táncolnom (nevet). Ám ha sarokba vagyok szorítva, az agyam felélénkül, és ötletek kezdenek ömleni belőle. Ráadásul nagyon jól tudok ferdíteni (nevet).

K: Ez fantasztikus.

AT: Nem, egyáltalán nem az. Mindig kényszerpályán mozgok. Az előző epizódban (a képregényben) azt írtam, hogy "valami elképesztő fog történni". Most aztán be kell tartanom a szavamat, és valami félelmetesen jót kell kitalálnom. Belül sírok (nevet).

K: A filmkészítés technikájára áttérve, a 12-es és a 13-as moziban vannak komputerrel készített speciális effektusok. Mit gondol ezekről a módszerekről?

AT: Azzal a nézettel ellentétben, hogy "minden új technikát használjunk fel", én úgy gondolom, hogy ezek nélkül is lehet érdekes filmeket alkotni. Azonban ha a filmek készítése hatékonyabbá válik általuk, egyetértek a használatukkal.

K: Van olyan dolog, amit még ön is komputerrel szeretne csinálni?

AT: Vannak. Olyan dolgokra gondolok, amelyek könnyebbé teszik a munkámat, mint például komputerrel mozgathatnék egy drótvázas modellt annak négy szemszögből készített rajza alapján. Vagy előzetes vázlatok elkészítése után végleges rajzokat alkot belőlük a komputer (nevet).

K: Egyébként a mozifilmek és a TV special-ok közül melyik a kedvence?

AT: Szeretem a Songoku apjáról, Bardock-ról szóló történetet. Nagyon drámai, és olyan jellegű történet, amilyet "soha nem írnék". Komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy úgy tűnt számomra: egy másfajta Dragon Ball-t nézek.

K: Most valami személyesebb dolgot szeretnék kérdezni. Melyik az első olyan rajza, ami igazán tetszett önnek?

AT: A legkorábbi emlékem egy jól sikerült rajzomról egy lovat ábrázoló rajz. Még mindig emlékszem rá. Úgy éreztem, hogy az izületei jók lettek. Szerettem rajzolni. Kiskoromban, mivel nem volt annyi szórakozási lehetőség, mint manapság, mindenki rajzolt. Amikor általános iskolába jártam, mindannyian manga és anime rajzokat másoltunk.

K: Tehát életének ezen szakasza kapcsolatba hozható jelenlegi foglalkozásával, a mangák rajzolásával.

AT: Lehet. Rendületlenül rajzoltam és rajzoltam. Előszőr mindannyian körülbelül ugyanolyan szinten rajzoltunk. Egyszercsak elkezdtem egyedi rajzokat készíteni barátaim arcáról, és ekkor kezdtem el azt érezni, hogy "rajzolni jó móka".

K: Köthető valamilyen eseményhez rajzolói pályafutásának indulása?

AT: Azt hiszem, hogy Walt Disney és Tezuka Osamu volt az. Kisgyerek koromban voltak "Zugayasan" nevű rajziskolák. Az ottani gyerekek tömegesen áramlottak oda képeket rajzolni. Emlékszem, egy nap rajzoltam egy képet a 101 kiskutyáról, nyertem egy díjat, nagyon megörültem, és most itt vagyok (nevet).

K: A mangától eltekintve rajzol néha illusztrációkat?

AT: Nem. De gyerekkorom óta megvan az a szokásom, hogy fáradhatatlanul nézegetem a körülöttem lévő világot. Még amikor vásárolni megyek, akkor is inkább a nézelődés köt le, mint a vásárlás. A város látványa, a kis tárgyak és a ruhák, amiket megfigyelek, nagyon hasznosak a mangák rajzolásánál. Ez a dolog akkor is a segítségemre volt, amikor mindennapi tárgyakat kellett rajzolnom egy (grafikai tervező-) vállalat számára. "Uuh... Miért kell száz pár zoknit rajzolnom?", panaszkodtam (nevet). Utólag nézve, ezek a dolgok hasznomra

váltak.

K: Előfordul, hogy vázlatokat készít valamiről, amit lát?

AT: Nem. A képeket beleégetem a memóriámba. Ezért általában, amikor megpróbálom emlékezetből lerajzolni a dolgokat, hibákat vétek. "Ilyen volt?" (nevet). De emlékszem a főbb vonásokra. Ha nem is pontosan, de a memóriámra hagyatkozva le tudom rajzolni a legtöbb dolgot. Azt hiszem, nincs olyan dolog, amit ne tudnék lerajzolni.

K: A Daizenshuu 5. könyvének interjújában említette, hogy szeretne egy eredeti animét készíteni. Milyen szerepet szán magának a munkában?

AT: Szeretném magam összeállítani a történetet és a szereplők design-ját. Egy olyan anime elkészítésére gondolok, amit mindenki élvez, idős és fiatal, férfi és nő egyaránt. Továbbá, ha lehet, szeretném a mangát megrajzolni az anime előtt, hogy amikor az animáció elkészítése kerül sorra, egyszerűbb legyen átvinni a mű érzéseit. Ha előszőr lerajzolom, azt is láthatom, hogy érdekes-e. Még ha ez egy egyszeri lehetőség,

akkor is szeretném megrajzolni. Jelenleg a megfelelő cselekményt keresésénél tartok.

K: Zárásként, tudna valamilyen információt mondani a következő mozifilmről?

AT: A jövő tavasszal kijövő film (Az interjú 1995-ben készűlt), úgy néz ki, "a képregény 1-től 8-ig terjedő köteteinek történetét fogja feldolgozni egy sűrített formában" (14. mozifilm, The Path to Ultimateness, 1996. március). Ráadásul a Toeinél dolgozó emberek szeretnék, hogyha figyelmet szentelnénk a film feldobására szolgáló speciális effektusok technikáinak. A Dragon Ball TV anime kezdeti sugárzása során a Toei emberei és én még nem voltunk hozzászokva a rajzokhoz, ezért kíváncsi vagyok, mire képesek a jelenlegi szakértelmükkel. Remélem, nem fognak csalódni benne.

K: Köszönöm szépen ezt az értékes beszélgetést.