Dragonball Z levetített részei

33-56

33.rész:
Ne halj meg, papa! Ez Songohan erejének forrása
Yajirobe figyeli, ahogy Vegita lassan összeroppantja Songokut a kezeivel. Miközben elhátrál, meggyőzi magát, hogy Songoku nem fog neheztelni rá. Végülis semmit sem tehet, hogy segítsen rajta. Songohan és Krilin ekkor megérkeznek a harc helyszínére. Krilin felismeri a gorilla-Vegitát, és Songohannal gyorsan fedezékbe vonulnak. Véletlenül ráakadnak Yajirobéra, aki elmondja nekik, mi történt. Krilin kigondol egy tervet, hogyan vághatnák le Vegita farkát, hogy visszatérjen eredeti alakjába. Miután Yajirobe elmenekül a helyszínről, Songohan magára vonja Vegita figyelmét, amíg Krilin megformálja a Kienzant és Vegita felé hajítja. Vegita azonban megérzi a támadást, és felugorva elkerüli az energialemezt. Már úgy látszik, minden elveszett, amikor Yajirobe, meglepő bátorságról téve tanúbizonyságot, hirtelen feltűnik Vegita mögött, és kihasználva a csillagharcos pillanatnyi figyelmetlenségét, kardjával levágja annak farkát. Visszatérve eredeti alakjába, a feldühödött Vegita Songohan ellen indul, miközben Yajirobe újra visszamenekül búvóhelyére. Krilin Songohan segítségére siet, de Vegita hatalmas rúgása harcképtelenné teszi, majd Songohant fejeli le.A Kame House-ban mindenki elvesztette a reményt. Chichi úgy néz ki, mint aki se lát-se hall, de aztán hirtelen harcra kezdi buzdítani Songohant. Szokatlan módon talpra ugrik, és miközben kissé felborzolja Oolongot, arra bíztatja Songohant, hogy bosszulja meg az apját. Vegita rongybabaként hajítja Songohant földön fekvő apja mellé. Több sebből vérezve Songohan már teljesen feladta a harcot, míg aztán szigorú de bátorító leckét kap Songokutól. Vegita kegyetlen módon újabb ütéseket mér Songokura, és ez már több a soknál Songohannak. Összeszedi erejét, és újra harcolni kezd Vegitával. Kézitusát vívnak egymással, és bár egyértelműen Vegita van fölényben, Songohan ezúttal tisztességesen helytáll. Eközben Songoku rábízza a részben újra összegyűjtött életenergiát Krilinre. Krilinnek sikerül koncentrálnia az energiát, és Songoku figyelmezteti, hogy csak egy lehetősége van, hogy eltalálja Vegitát, mert ő többször már nem képes összegyűjteni a szükséges energiát.

34.rész:
Lőjj, Krilin! Az Életerő-támadás, reménnyel töltve
Miközben Vegita és Songohan folytatják testközeli harcukat, Krilin az összegyűjtött energiát gömbbé formálja, és célba veszi Vegitát. A Kame House-ban Chichi tovább bíztatja Songohant, pedig már Chichi apja is azt mondja Songohannak, hogy szaladjon el. Chichi ráébred arra, hogy mit mondott, és zokogni kezd apja vállán. Uranai Baba nehezen tudja a kristálygömb képét Songohanra és Vegitára hangolni a harcosok gyors mozgása miatt. A csatatéren Songohan és Vegita kissé eltávolodik egymástól, és Vegita energiabombát lő Songohanra. Songohan az utolsó pillanatban félreugrik előle, majd gyors egymásutánban Kamehameha-bombákat lő vissza, melyek elől azonban Vegita könnyedén elugrál. Krilin aggódik, hogy hogyan fogja eltalálni Vegitát, ha egyfolytában mozog. Ekkor Kaito szól hozzá telepatikusan, és azt mondja neki, hogy ne a szemével kövesse Vegitát, hanem próbálja meg a Vegitából sugárzó gonosz energiát érzékelni. Krilin átérzi a rá háruló felelősséget, amint Kaito emlékezteti, hogy az egész emberiség reménysége az ő vállán nyugszik. Vegita közben türelmetlenné válik, és gépfegyver módjára kezdi ontani az energiabombákat Songohan felé, aki egy ideig sikeresen ellenáll a támadásnak, de aztán a bombák elérik és nekirepítik egy hegynek. Krilin erősen koncentrál, hogy megérezze Vegita energiáját. Vegita az elkábult Songohan felé igyekszik, hogy végezzen vele, amikor Krilin végre beméri Vegitát. Éppen Vegita felé hajítaná az energiagömböt, amikor az egyik szikla mögül Yajirobe ugrik elő kiabálva, abban való félelmében, hogy Krilin feléje indítja a gömböt, ám ezzel felkelti Vegita figyelmét. Krilin szitkozódik, majd elhajítja a gömböt, amit Vegita időben észrevesz, és elugrik az útjából, így az most Songohan felé tart. Ebben a pillanatban Uranai Baba kristálygömbje összetörik, mindenkit bizonytalanságban hagyva a Kame House-ban. Songoku telepatikus üzenetet küld Songohannak, hogy üsse vissza az életenergia-gömböt, mert akinek tiszta a szíve, az képes erre. Songohan kinyújtja a kezeit, és sikerül visszapattintania a gömböt, telibe találva a menekülő Vegitát! Vegita vonaglik fájdalmában, ahogy egy egész bolygó energiája áramlik át a testén. A Kame House-ban Uranai Baba kristálygömbjét próbálja megjavítani, és amikor Chichi idegességében rátámad, hogy mutassa meg a fiát, Bulma felajánlja, hogy elviszi Chichit a harc helyszínére, hogy lássa, mi történik. Zseniális Teknős is felajánlja, hogy velük tart, sőt, Karin is, aki meglepetésszerűen toppan be a házba. Így mindannyian beszállnak Bulma repülőjébe, és elindulnak a csata irányába. Songohan és Krilin Songoku köré gyűlnek, és mindhárman gratulálnak egymásnak helytállásukért. Vegita elernyedt teste esik le az égből, és a közelben ér földet, megijesztve őket. Halottnak feltételezve Vegitát Yajirobe is előbújik, Krilin pedig azt mondja, hogy bármilyen gonosz is volt, azért el kell temetni Vegitát. Vegita ekkor kinyitja a szemét, és halálra rémisztve Krilint, rákiált, hogy senki sem kérte erre. Ezután feláll, kiüti Krilint, és kijelenti, hogy elpusztítja az egész bolygót. Bulma repülőjének hátsó üléséről Karin a csatatér felé irányítja Bulmát. Zseniális Teknős halkan megfeddi Bulmát, hogy meg kéne köszönnie, hogy a mester szóra méltatta, mire Bulma Zseniális Teknős megrökönyödésére azt mondja, hogy közönséges macskának hitte. A magán kívül lévő Vegita megátkozza ellenfeleit, és megmaradt energiája nagy részét egy meglepően erős energiahullám formájában bocsátja ki. A földi harcosokat földre kényszeríti az elsöprő energia, de Vegita csalódott, mert mindenki túléli a szörnyű támadást. Az összeesés határán lassan közeledik ahhoz a helyhez, ahol Songohan fekszik, és rémülten fedezi fel, hogy Songohan farka visszanőtt! Krilin megjegyzi, hogy régen Songokunak is volt farka. Felpillantva az általa létrehozott mesterséges holdra, Vegita ráébred, mekkora bajban van.

35.rész:
Láss csodát! Songohan, a csillagharcos
Karin útba igazítja Bulmát, amíg meg nem látják a mesterséges holdat. Chichi, aki kétségbeesetten szeretné megtudni, hogy Songohan életben van-e, kihúz egy "talán"-t Karinból, miközben Zseniális Teknős megjegyzi, hogy ő mondta, hogy ne hozzák magukkal Chichit. Vegita kezdi összeszedni az erejét, hogy képes legyen letépni Songohan farkát. Mielőtt azonban megtehetné ezt, Yajirobe újra felbukkan és kardjával végighasítja Vegita hátát. Vegita újabb sérülésétől a földre zuhan. Yajirobe már győzelmét ünnepli, amikor Vegita ismét felkel és feléje indul. Miután Yajirobe képtelen kardjával újabb vágást ejteni Vegitán, megpróbál kiegyezni vele, mondván, hogy ő csak viccelt, és csak véletlenül vágta meg Vegitát. Vegita mérgében, hogy megsebesítették, elkezdi verni Yajirobét. Songoku megragadja a lehetőséget, és telepatikusan utasítja Songohant, hogy bámuljon a mesterséges holdra. Songohan engedelmeskedik, és elkezd átváltozni hatalmas gorillává. A pánikba esett Vegita megpróbálja megakadályozni az átalakulást, de nem tudja letépni a most már rohamosan növekedő Songohan farkát. Átváltozása befejeztével Songohan ámokfutásba kezd, de mivel csak félig csillagharcos, Songokunak és Krilinnek sikerül valamelyest irányítani őt, így Songohan Vegita ellen indítja támadásait. Vegita minden erejével azon van, hogy eléggé távol kerüljön Songohantól ahhoz, hogy legyen ideje kitalálni, hogyan állítsa meg. Erőfeszítései ellenére még csak lelassítani sem tudja Songohant, míg aztán az első adandó alkalommal sikerül levágnia Songohan farkát saját Kienzanjával. Azonban képtelen kimenekülni a rázuhanó gorilla-Songohan alól, akinek éppcsak megkezdődött visszaalakulása, így Vegita összezúzódik a nagy súly alatt. Ez az utolsó csapás már sok volt Vegita számára, ezért egy kis távvezérlővel hívja űrkabinját. Metro East romjai közt néhány sugárvédő ruhát viselő kutató sürög az egyik űrkabin körül, amikor az egyszercsak aktiválódik és elrepül. Krilin látja közeledni az űrkabint, és rájön, hogy Vegita el akar menekülni. A kabin felé kúszva Vegita azon dühöng, hogyan szenvedhetett ilyen súlyos vereséget. Erősen sántítva Krilin elindul, hogy Yajirobe kardjával elintézze Vegitát. A túlvilágról Kaito megdicséri Songokut és a többieket, hogy olyan bátran harcoltak a gonosz ellen, de utal rá, hogy még nem végeztek vele. Mivel Vegita alig tud mozogni, képtelen megvédeni magát Krilin kardcsapásával szemben. Azonban Songoku telepatikusan szólítja Krilint, és a kard egy ujjnyira áll meg Vegita fejétől. Miközben Vegita az űrkabinjába próbál bemászni, Songoku és Krilin vitatkozik arról, hogy bölcs dolog-e elengedni Vegitát. Krilin reméli, hogy Songoku nem hiszi azt Vegitáról, hogy meglágyul a szíve, ha megkegyelmez neki, mint ahogyan ez Ifjú Sátánnal történt. Songoku egyetért abban, hogy ez nem használ Vegita esetében. Mégis, látva Vegitát ilyen közel a halálhoz, ráébredt, hogy bármely élet kioltása nagy veszteség, még ha Vegita életéről van is szó. Ráadásul Vegita a legerősebb ellenfél, akit Songoku csak kívánhat magának, és csillagharcosként számára a küzdelem csaknem lételem. Krilin, bár úgy érzi, tartozik azzal Yamchának és a többieknek, hogy megbosszulja halálukat, végül elengedi Vegitát, mert Songoku már nem egy alkalommal mentette meg a Földet, és így megérdemli, hogy teljesüljön kérése. Ezt látva Kaito csak sóhajtani tud. Vegita, bosszút esküdve bezárja az űrkabin ajtaját, és elszáguld az űrbe.

36.rész:
Indulás az űrbe! A remény bolygója Ifjú Sátán otthona
Ahogy Vegita űrkabinja elrepül, Krilin odaviszi az eszméletlen Songohant Songokuhoz. Ekkor érkeznek meg Bulmáék, és a repülő leszállása után Chichi kirohan és felkapja a fiát. Zseniális Teknős és Bulma Songokut ápolják, akinek Karin elmondja, hogy milyen büszke az erőfeszítéseikre. Krilin részvétét nyilvánítja Bulmának Yamcha halála miatt. Most, hogy Ifjú Sátán és a Mindenható meghaltak, a kristálygömbök nem működnek többé. Bulma elveszti önuralmát, és könnyekben tör ki. Rátámad Yajirobéra, azt kívánva, bárcsak ő halt volna meg Ifjú Sátán helyett. Karin szakítja félbe a vitát, és emlékezteti őket, hogy el kéne látni sérült barátaikat. Miközben leszáll az éj, Zseniális Teknős és Yajirobe felviszik Songokut a repülőre. Vegita mesterséges holdja éppen kihuny, amikor felszállnak. Krilin mutatja az utat elhunyt barátaik holttestéhez. Vigasztalni próbálja Bulmát, hogy talán van egy csekély eshetőség barátaik felélesztésére. Mielőtt kifejthetné, megérkeznek az első csatatérre. Yamcha, Tenshinhan és Ifjú Sátán holttestét hűtőkoporsókba helyezik, Chaos testéből viszont nem maradt semmi. Mindenki bánkódik barátaik elvesztése miatt. Bulma a Yamchával töltött boldog időkre gondol. Krilin felidézi, hogyan vesztették életüket társai. Songohan egyszercsak felébred síró anyja karjában, és mindenki gratulál neki helytállásáért. Most, hogy Songohan jól van, Yajirobe szerint Chichinek a férjével illene törődni. Chichi nem hajlandó erre, mert a férje felelős azért a sok rosszért, ami Songohannal történt. Bulma arra kéri Krilint, magyarázza meg azt, amit az előbb mondott. Krilin elmondja, hogy miután Vegita és Nappa értesültek a kristálygömbökről Raditz fürkészén keresztül, azért jöttek a Földre, hogy a bolygó kiirtása után teljesüljenek kívánságaik. Amikor megérkeztek a Földre és meglátták Ifjú Sátánt, felismerték, hogy a Namekról származik. A csata során Vegita azt mondta, hogy eszerint a Namekon még nagyobb hatalmú kristálygömbök vannak. Songohan felidézi, hogy azt mondták, a namekok képesek valamilyen rejtélyes gömböket alkotni. Tehát ha valakinek sikerül eljutnia a Namekra, az ottani kristálygömbök segítségével mindenkit életre kelthet. Mindenki fellelkesít a hír, kivéve Bulmát. Rámutat, hogy még csak nem is tudják, merre van az a bolygó. Songoku gyorsan kapcsol, és telepatikusan kapcsolatba lép Kaitóval, hogy megtudja, hol a Namek. Kaito mindenekelőtt gratulál a győzelmükhöz, majd megadja nekik a Namek koordinátáit. Miközben Bulma előszedi a számológépét, Kaito szól arról az éghajlati katasztrófáról, amely sok évvel ezelőtt kipusztította a namekok legtöbbjét. Kaito ekkor jön rá, hogy a Mindenhatót azért küldték a Földre, hogy túlélje ezt a katasztrófát. Ritka éles eszű pillanatában Yajirobe megkérdezi, hogy miért nem használták a namekok kristálygömbjeiket arra, hogy visszaállítsák az eredeti éghajlatot. Zseniális Teknős azt válaszolja neki, hogy Shenlong csak olyan kívánságokat képes teljesíteni, amelyek teremtőinek is a hatalmában állnak. Kaito vág közbe, mondván, hogy megtalálta a Namek bolygót, és még körülbelül száz namek életben van. Elmondja, hogy a Mindenhatóhoz hasonlóan a namekok békés természetűek. Bulma azonban számításai befejeztével lehűti társai kedélyét azzal, hogy a Namekra való út 4339 évig tart egy földi űrhajóval. Krilin azonban szerencsére ráakadt Nappa kabinjának távirányítójára, amikor összeszedték a holttesteket. Miután Bulma megvizsgálta a szerkezetet, kijelenti, hogy a csillagharcosok technológiája segítségével egyikük elutazhat a Namekra és vissza. Visszakapva a reményt, hogy életre kelthetik barátaikat, mindenki felvidul.

37.rész:
Utazás a világ végére. A Mindenható űrhajójának keresése
Songoku és a többiek kórházba kerülnek. Songoku, akinek kötéseit cserélik, olyan vérfagyasztóan kiáltozik, hogy megrémíti a kint váró Songohant és Krilint. Mikor ők következnének, megpróbálnak elmenekülni, de Chichi és Zseniális Teknős visszahozzák őket. Később a kórteremben Krilin és Songohan örömmel hallják, hogy napokon belül elhagyhatják a kórházat, Songoku sérülései azonban hónapok alatt fognak csak begyógyulni. Krilin utánozza Yajirobét, hogy miket mondott Vegitának, mikor Vegita megindult feléje, és ennek hallatán mindenki jót nevet. Ekkor Bulma lép be az ajtón azzal a hírrel, hogy rájött, hogyan működik a csillagharcosok távirányító készüléke. Átkapcsol arra az adóra, ahol a megmaradt űrkabin vizsgálatáról szóló riport megy, és azt mondja a többieknek, figyeljenek, hogy mit szólnak majd hozzá a kutatók, amikor az űrkabin elrepül. Songoku eközben speciális ágyában fekve mondogatja a többieknek, hogy álljanak félre, mert ő is szeretné látni a tévét. Bulma ezután megnyom pár gombot a távirányítón, mire az űrkabin felrobban! Ez csakugyan meglepi mind a kutatókat, mind a tévériportert, de főleg Bulmát és a többieket. Mindenki reménytvesztetten ül a kórteremben, kivéve Bulmát, aki fel-alá járkál mérgében. Ekkor jelenik meg az ablakban repülő szőnyegen Mr Popo, a Mindenható asszisztense. Azt állítja, hogy valószínűleg tud egy űrhajót mutatni, amelyik elviheti őket a Namekra, de szüksége van valakire, aki velemegy és megnézi. Mivel Bulma ért közülük legjobban a gépekhez, végülis beleegyezik, hogy elmegy Mr Popoval megnézni az űrhajót. Miközben Bulma az ablakon keresztül próbál átmászni a repülő szőnyegre, Zseniális Teknős kapva kapna az alkalmon, hogy hátulról rásegítsen egy kicsit, de Bulma résen van. Miután Bulma átér, Mr Popo repülő szőnyegével elteleportálnak a tágra nyílt szemű betegek és nővérek megrökönyödésére. Bulma és Mr Popo ott teremnek a világvége szélfútta hegyvidékén. Nemsokára megtalálják az állítólagos űrhajót - egy rovarszerű, nagy szerkezetet. Mr Popo elmondja Bulmának a Mindenható történetét a gyerekkoráról, és a házról, ahol kiskorában lakott, amely házról a csillagharcosok révén most kiderült, hogy egy űrhajó, amivel a Mindenható a Namekról a Földre érkezett. Kimondva azt a szót, hogy "Piccolo", a szerkezet padlója leereszkedik. Fellépve rá és megismételve a jelszót felemelkednek az űrhajó belsejébe. Bulma megpróbálja kapcsolgatni az egyik műszertáblát, de nem tud vele semmit működésbe hozni. Mr Popo elmondja neki, hogy az űrhajó hangvezérlésű, mint az ajtó, mégpedig namek nyelven megadott parancsokkal vezérelhető. Szerencsére Mr Popo a Mindenhatótól megtanulta a namek nyelvet. Bulma azt javasolja, hogy próbálják ki az űrhajót, és menjenek el a Jupiterre. Mr Popo kiadja a parancsot, mire az űrhajó elkezd rázkódni, és iszonyatos sebességgel kilő. Bulma abbéli próbálkozásában, hogy a komputertől egy biztonsági övet kérjen, véletlenül egy vécét, majd egy ágyat hív elő. A hajó közben meg is érkezik a Jupiterhez, aminek láttán Bulma és Mr Popo ugrándoznak örömükben.

38.rész:
Indulás a Namekra! Songohanra és társaira váró borzalmak
A hajót a Capsule Vállalat laboratóriumába szállítják, hogy előkészítsék a hosszú útra. Bulma apjára nagy hatással van a felismerés, hogy az univerzumban léteznek az ő találmányainál is fejlettebb technológiák. A kórteremben Songoku családja békés pillanatának lehetünk tanúi, ahogy Chichi almát hámoz Songohannak. Krilin érkezik a hírrel, hogy az űrhajó hamarosan készenáll az útra. Elkezd szunyókálni Songoku mellett, és mikor Chichi elmegy a kórház ajándékboltjába, Songohan kilopódzik, hogy saját fizikai terápiáját végezze. Amikor Chichi végre megtalálja a tetőn könyvet olvasva, azonnal visszaküldi a kórterembe. Bulma is megérkezik a kórházba, és elmondja, hogy az űrhajó két hónap alatt teszi meg az utat a Namekra és vissza. Mr Popo nem mehet, mert a két hónap túl sok lenne neki távol a Mindenható palotájától, ezért a hátralévő tíz nap alatt segít átprogramozni a hajó komputerét, hogy Bulma a saját nyelvén kiadott parancsokkal tudja irányítani a hajót. Az útra Bulma útitársának Zseniális Teknős ajánlkozik, de Bulma bölcsen visszautasítja a mesterrel kettesben eltöltendő két hónapot. Helyette Krilint kéri meg, hogy velemenjen. Songohan ragaszkodik ahhoz, hogy velük tartson, mert szeretne mindent megtenni, hogy életre kelthessék Ifjú Sátánt. Chichi persze rögtön ellenzi ezt, de Songohan eltökéltségének megmutatkozása, illetve a többiek biztatása után végülis beleegyezik. Amikor Krilin és Songohan kijelentkeznek a kórházból, a búcsú alkalmával Songoku Songohan ütésein méri le fia lelkesedését, és úgy ítéli meg, hogy Songohan egyedül is elboldogul. Az indulás napján Bulma, Krilin és Zseniális Teknős a Kame House-nál állnak az űrhajó mellett. Bulma mérges, mert míg ő levágatta a haját és űröltözéket vett magára, Krilin ugyanúgy néz ki, mint mindig. Hamarosan megérkezik Chichi az apjával és rengeteg bőrönddel. Songohan vonakodva száll ki a légpárnás autóból, mivel szépen vasalt iskolás ruhát és kisfiús frizurát visel. Chichi megmagyarázza, hogy mivel ez az emberiség első útja a világűr ilyen távoli részeibe, szeretné, ha Songohan jó benyomást tenne a földönkívüliekre. Zseniális Teknős Krilint bízza meg a küldetés vezetésével, és a kristálygömbök összegyűjtésével. Az utasok felszállnak az űrhajóra, és mielőtt Songohan és Krilin beköthetnék magukat, Bulma mérgesen kiadja a parancsot a felszállásra. Nemsokára a nyílt űrben száguldanak, és Songohan és Krilin megkönnyebbülésére a hajó rövidesen abbahagyja a rázkódást. Bulma elnézést kér, és elmegy átöltözni. Miközben Krilin rájön, hogy milyen kevés váltóruhát hozott magával, Songohan egy Ifjú Sátánéhoz hasonló öltözéket vesz magára. A Földön maradtak az ég felé bámulva sok szerencsét kívánnak küldetésükhöz a Namekra tartó hősöknek.

39.rész:
Barátok vagy ellenségek? A titokzatos űrhajó gyermekei.
Bulma szürke topban fürdőruhaalsóban egy könyvet olvas, majd az ágya mellé a zsúfolt padlóra hajítja. Hét eseménytelen nap telt el az indulás óta, és több mint 20 van még hátra, így annyira unatkozik, hogy azt kívánja, bárcsak hozott volna altatót magával. A rendetlen kupac szélén a padlón ülve Krilin és Songohan telepatikusan egymás ellen küzdenek, hogy karbantartsák képességeiket és reflexeiket. Bulma panaszkodik a rendetlenség miatt. Végülis egy magafajta hölgynek sok fontos dolog jár a fejében, ami lefoglalja az idejét, és a többiek különben is csak utasok. Krilin erre azt dörmögi az orra alatt, hogy a hölgynek egy kicsit több ruhát kéne viselnie a hajón. Eközben a kórházban az ügyeletes nővér rajtakapja Songokut, aki felüléseket csinál Zseniális Teknős felügyelete alatt! Azonnal tiltakozni kezd a dolog miatt, miközben a mester elveszti a keze felett az uralmat. Épp ekkor jelenik meg Songoku orvosa. Visszaparancsolja Songokut az ágyba, a mestert pedig megdorgálja elkalandozó keze miatt. Fenn a tetőn Chichi Songohan miatt aggódik, azon tűnődve, miért nem kapott még egy képeslapot sem tőle. Amikor Krilin és Songohan végez egy szemetes zsák megtöltésével, Bulma megkérdezi, szerintük hová mehetett Vegita, hiszen a csillagharcosok bolygója már régen elpusztult. Krilin úgy véli, hogy mivel olyan súlyosan megsérült, egy nagyon fejlett civilizációjú bolygóra kellett mennie, hogy meg tudják gyógyítani. Bulma felidézi, hogy a csillagharcosok eladják a leigázott bolygókat, így lehet, hogy Vegita az egyik vásárlójuk bolygójára ment. Ha nem utazott elég messzire a Földtől, nem lesznek képesek küldetésüket időben végrehajtani, és megakadályozni Vegita megígért bosszúját. Valahol máshol a világűrben egy magányos, egyszemélyes űrkabin folytatja útját a sötétségen át. Benne Vegita még mindig átkozza balsorsát. Krilin lát valami felvillanást az elülső képernyőn. Mielőtt még rájönnének, mi volt az, a hajót kis robot-űrhajók tucatjai támadják meg! Bulma azt parancsolja a hajójuknak, hogy lője le támadóikat, de aztán észrevesz egy hajót, amely pontosan úgy néz ki, mint az övék! Előszőr megijednek, hogy összeütköznek vele, aztán rádöbbennek, hogy az valójában saját tükörképük egy hatalmas, tükörrel borított űrhajón. Miután a nagy hajó a belsejébe húzza őket, épségben landolnak egy nagy hangárban, és kiszállnak körülnézni. Bulma elfelejt bármit is magára venni, ezért Krilin aggódik, hogy mi lesz a földönkívüliek első benyomása az emberiségről. Ahogy a trió egy folyosón halad keresztül, lőrések nyílnak fel mindkét oldalon, így futni kényszerülnek. Miután megmenekülnek ebből a csapdából, falak zuhannak le a plafonból, megakadályozva őket a továbbhaladásban. Egy maró, ragacsos folyadék folyik le a falakon a padlóra, ezért Songohan felemeli Bulmát a levegőbe, miközben Krilin utat robbant maguknak a falban a Kamehameha technikával. A három kalandor kezdi magát nem szívesen látott vendégnek érezni. Rájönnek, hogy körbe-körbe járnak, de ekkor Krilin észrevesz egy panelt a plafonon. Ahogy felemelkedik, és megérinti, egy új kapu tűnik fel Bulma mellett. Mindhárman belépnek, ám ekkor megnyílik alattuk a padló, és elkezdenek kifelé csúszni a világűrbe! Krilin és Songohan megragadják Bulma lábát, és a Masenko technikát használva tenyerükből energiát lőve felküzdik magukat a csúszdán. Az egyetlen áldozat Krilin sapkája, amely az űr mélye felé sodródik. Kimerülve, az orruk után menve egy frissen terített asztalhoz érnek, amely egy egyébként üres rakodótérben van. Most már nem meglepő, hogy az asztal is csapda. Songohannak és Krilinnek sikerül kimenekülne a hatalmas, vasburokból, amely hirtelen beborítja az asztalt, Bulma azonban csapdába esik. Mielőtt megmenthetnék, Bulmát felhúzzák egy dróton a burok tetején lévő lyukon keresztül, és fent két puskacső mered rá! Panelek nyílnak fel körben a szobában, amelyekből több száz gyermek alakja tűnik elő, mindegyik automata fegyvereket tartva kezében. Songohan és Krilin készek harcba szállni, de Bulma, miután gondosan mérlegelte a szituációt, megálljt parancsol nekik.

40.rész:
A jóság tisztelete? Ott van Namek, a Remény Bolygója
Bulmát, Krilint és Songohant egy csapat felfegyverzett gyerek veszi körbe. Egy idősebb fiú lép elő, láthatóan a csapat vezetője. Songohan és Krilin felváltva próbálják elmagyarázni a helyzetet, de végül mindkettőjüknek a fegyverek tüze elől kell ugrálniuk. Songohan és Krilin felszívják magukat, felkészülve az összecsapásra, de miközben így tesznek, egy játékmackós kislány sípcsonton rúgja Krilint! Egy második, bekötött arcú fiú lép elő, és sürgeti a vezetőt, akit "Zeshin"- nek szólít, hogy gyorsan szabaduljanak meg tőlük, mert bizonyára egy "Dermesztő" nevezetű valakinek a csatlósai. Mielőtt Zeshin követhetné a tanácsát, az egész hajó elkezd remegni, és riadó szól. Meteorzáporba kerültek! Zeshin a hídra siet, Krilin és Songohan pedig kihasználják a zűrzavart és megmentik Bulmát. Eközben a kórházban Songoku mint a fába szorult féreg ordít, mikor látja, hogy az orvos egy injekciót készít elő neki. Zseniális Teknős csalódott, de együttérez tanítványával. Chichi nem tudja elhinni, amit hall, azokhoz a szörnyű nehézségekhez viszonyítva, amiken Songohan mehet keresztül. A kórház kápolnájába indul, hogy imádkozzon Songohanért, ezzel éppen elég időre elterelve Songoku figyelmét ahhoz, hogy az orvos megszúrja a tűvel. Az ezt követő ordítás az egész kórházat megrengeti. Ahogy Bulma, Krilin és Songohan foglyulejtőik elől menekülnek, Krilin és Songohan egyszercsak megtorpannak, mert látják, hogy segíteniük kell néhány gyereken. A plafon egy óriási darabja levált, és biztosan számos gyereket összezúzna, ha Songohan és Krilin nem kapják el időben. Zeshin szemtanúja a hősi tettnek, és először nem tudja, mit gondoljon. Tűz üt ki, és Zeshin a második fiúra, Bunra bízza az irányítást, miközben ő, Songohan és Krilin a többiek megmentésére indul. Bulma a hídra tart, ahol átveszi a hatalmas hajó irányítását Buntól, ügyesen keresztülvezetve azt a meteorzáporon. Songohannak a játékmackós kislányt is sikerül megmentenie egy felrobbanó üzemanyag-vezetéktől, energiáját úgy irányítva, hogy megvédje a lányt a robbanástól! Mikor végre biztonságban vannak, Bulma nem tudja elhinni, hogy újra foglyul akarják ejteni. Azt állítják, hogy azokkal az emberekkel működik együtt, akik elpusztították a bolygójukat. Mikor Krilin és Songohan is feltűnik, Bun megvádolja őket. Bárki, akinek olyan nagy ereje van, mint amiről ők tanúbizonyságot tettek, csak Dermesztő szövetségese lehet. Ekkor érkezik Zeshin, és azt mondja, hogy mindenki tegye le a fegyverét. Ha valóban Dermesztő emberei lennének, akkor most miért segítenének? Emi, a játékmackós kislány is kiáll Songohanék mellett, mondván, hogy velük ellentétben Dermesztő emberei csak pusztítottak, és a szüleit is megölték. Bun Songohan szemébe néz, és visszaemlékszik arra, amikor egy zsoldos megölte a szüleit, és az arcán lévő sebhelyet ejtette. Songohan szemében nem látja azt a gonoszságot, amit a zsoldoséban, és elsétál. Krilin azt mondja, hogy Dermesztő és emberei leírása csillagharcosok benyomását kelti, de Zeshin szerint a zsoldosoknak nem volt farkuk. Krilin megkérdezi, hogy mi történt a bolygójukkal, mire Zeshin elmondja, hogyan törtek rájuk zsoldosok, akik Dermesztőnek követelték a bolygót. Szüleiket megölték, ők pedig csak azért menekültek meg, mert űrhajókon elmenekítették őket. Dermesztő emberei levadászták a többi hajót, és csak ez a tükrös maradt meg. A gyerekek a bolygójuk egyik kereskedelmi partneréhez tartanak, aki örömmel gondoskodik majd róluk. A két csoport elbúcsúzik egymástól, Krilin pedig kideríti, hogy a gyerekek két hete haladtak el a Namek mellett. Zeshin megadja Bulmának a rövidebb út koordinátáit, és még figyelmeztetni akarja valamire, amikor a trió elstartol. Bulma betáplálja az útrövidítést a hajó komputerébe és elmegy lefeküdni. Krilinnek rossz érzése támad azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik megtámadták a gyerekek bolygóját, és azon tanakodik, vajon lehet-e valami közük a csillagharcosokhoz. Tizennyolc nappal a Földről történt elindulás után Vegita kabinja végre megérkezik egy bolygóra. A felszínen számos humanoid zsoldos figyeli közeledtét, akik Vegitáéhoz hasonló páncélzatot viselnek. Amikor megjelennek a leszállópályánál, hogy üdvözöljék, a hajó tompa puffanással ér földet. Nappa kabinjának nyoma sincs, Vegita pedig nem száll ki azonnal. A zsoldosok észreveszik, hogy Vegita egy életbentartó maszkot visel, és gyorsan a bázis orvosi részlegébe viszik. Egy nagy folyadéktartályba helyezik, miközben egy orvos figyeli az állapotát. A Mindenható hajóján Krilin és Songohan békésen pihennek Bulma újfent telezsúfolt hálóhelye mellett. A hajó elkezd rázkódni, ezért sürgetik Bulmát, hogy nézze meg, mi a baj, de ő azt mondja, hogy ez csak a rövidítés miatt van. A rázkódás egyre erősödik, mindent és mindenkit ide-oda dobál a helyiségben. Amikor a rázkódás megáll, Bulma kényes helyzetben találja magát Krilinnel, és azonnal lekever neki egy pofont. A képernyőre nézve Bulma azt mondja, hogy a rövidítés több mint két hetet megspórolt nekik, és már meg is érkeztek a Namek bolygóra!

41.rész:
Jószívű idegenek - Már meg is három kristálygömb
Bulma figyelmeztet mindenkit, hogy kapcsolják be magukat, és megparancsolja a komputernek, hogy kezdje meg a leszállást. A hajó elkezd zuhanni, mint a kő, majd egy erdős részen száguldanak át, végül pedig egy szikla peremén landolnak. A képernyőre nézve Krilin még mindig hitetlenkedik, Songohan pedig azt javasolja, hogy rögtön kezdjenek kristálygömbök után kutatni Bulma sárkányradarjával. Azonban mielőtt erre lehetősége lenne, a hajó előrebukik és lezuhan a szikláról! Bulma arra ébred, hogy két alak hajol föléje. Mindkettőjük emlékeztet a Mindenhatóra, bár az egyik köpcösebb. Raichi-ként mutatkozik be, a magasabb barátja pedig Zarkuro-ként. Elmondják neki, hogy a szikla lábánál találták meg őket, és azonnal orvosi ellátásban részesítették őket, amiért Bulma köszönetet mond, aztán felkelti Krilint és Songohant. Raichi és Zarkuro vendégül látják Bulmát, Krilint és Songohant egy étkezésre, és szerencsét kívánnak nekik a kristálygömbök megkereséséhez. Mindhárman elcsodálkoznak, hogyan tudták meg a namekiek ilyen gyorsan, hogy mi a céljuk. Zarkuro rövid telekinetikus bemutatója után Krilin rájön, hogy ha a Mindenható olyan sokat tudott bárkiről, nem meglepő, hogy a fajából mások is képesek erre. Bulma az űrhajóról kérdi őket, mire Raichi és Zarkuro egy közeli fészerbe vezeti őket, ahová a hajót tették. Esett rajta pár horpadás és karcolás, de egyébként jó állapotban van. Bulma kiveszi a sárkányradart, ami azonnal kristálygömbök jeleit érzékeli a bolygón, melyekből három a közelükben található! Bulma egy légautót állít elő egyik kapszulája segítségével, de mielőtt elindulhatnának, Raichi figyelmezteti őket az ilyen kis járművek használatának kockázatára a környéken, ahol veszélyes vadállatok kószálnak. Felajánlja, hogy elviszi őket a járművén, egy zajos kerek alakú repülőgépen, amibe a csapat szívesen beleegyezik, és fel is szállnak. Amíg Zarkuro az űrhajón esett károkat méri fel, a többiek leszállnak az első kristálygömb helyének közelében. Bulma a radarját figyeli, míg Krilin, Songohan és Raichi egy folyó medrében kutatnak. Raichi végre megtalálja a gömböt, és mindenki örvendezik. Eközben Vegita felgyógyulása a folyadékkal töltött gyógytartályban folytatódik. Az állapotát figyelő orvos felfedezi, hogy Vegita eszméleténél van. Gondolatban újraéli a Földön vívott csatát. Eközben a Földön Songoku figyelmeztetés nélkül elereszt egy ütést, miközben az ágyban fekszik, ezzel megijesztve Chichit és a többieket a kórteremben. Chichi megkopogtatja Songoku homlokát, mondván, hogy maradjon nyugton, míg felgyógyul a sérüléseiből. A következő kristálygömb egy régi romokkal borított területen van. Bulmáék követik a radar jelzését egy lépcsősoron lefelé, amelynek falán festett képek láthatók. Krilin megjegyzi, hogy a régi namekiek nagyon különböztek a mostaniaktól. Bulma a kristálygömb jelét követve egy ősi szarkofághoz ér, és belenyúl, hogy megragadja a gömböt - csak ekkor döbbenve rá arra, hogy egy múmiával áll szemben, és rémületében felsikolt! Visszatérve a repülőgépre Raichi azt javasolja, hogy sötétedés előtt keressenek meg még egy kristálygömböt. Bulma egyre gyanakvóbbá válik az öreg namek motivációival kapcsolatban. Nemsokára felfedezik a harmadik kristálygömböt, és leszállnak a géppel. Miután kiszállnak, Bulma észreveszi, hogy a kristálygömb jelzése elkezdett mozogni. A jel után menve Bulma egy hatalmas lábnyomba esik bele. Mindenki felnéz, és észreveszik a gigantikus dinoszauruszt, ami a szemük láttára nyeli le a kristálygömböt! Bulma rémülten látja ezt, és elkezdi üldözni a dinoszauruszt, és mindenki más követi a példáját, ám Raichi nemsokára megállítja az üldözést. Bulma megvádolja, hogy el akarja lopni az összes kristálygömböt, miután összegyűjtötték azokat. Raichi természetesen tagadja ezt, de mielőtt a vita folytatódhatna, egy fájdalmas üvöltést hallanak. Bemászva a repülőbe, hogy kiderítsék, mi történt, Raichi megmutatja nekik, hogy a dinoszaurusz egy mérgező mocsárba kószált bele, és elevenen feloldódott. Raichi tudta, hogy ott van a tó, ezért állította meg a dinoszaurusz üldözését. Bulma elnézést kér a vádaskodásért. Raichi lebeszéli őket arról, hogy utánamenjenek a kristálygömbnek, de azt mondja, hogy van egy búvárruhája, ami körülbelül 10 másodpercet kibír a mocsárban. Songohan a többiek meglepetésére úgy dönt, hogy ő lemerül a kristálygömbért. Raichi közvetlenül a dinoszaurusz csontváza fölé irányítja a repülőgépet, és a beöltözött Songohan beugrik azzal az útbaigazítással, hogy hét másodperce lesz az ingoványban, mielőtt visszahúzzák a gépbe. Songohan megtalálja a gömböt, de mire letelik a hét másodperc, és Raichi elkezdi feltekerni őt, a kötél már részben feloldódott és elszakad! Látva, hogy mi a baj, Songohan elkezd tempózni a felszín felé. A ruhája elkezd feloldódni körülötte, és rádöbben, hogy nem fog felérni! Ekkor a mocsár alja felé fordul, és egy Masenko lövéssel felfelé löki magát, ki a veszély torkából! A levegőben lebegve boldogan mutatja a többieknek a kristálygömböt.

42.rész:
Dermesztő 79-es számú bolygója - Vegita meggyógyul
A katonai bázison Vegita gyógykezelése folytatódik. Kakarot iránti dühétől a körülötte lévő folyadék kicsit erősebben kezd bugyogni. Eközben a saját kórházában Songoku egy lépcsősoron lopódzik lefelé az éjszaka közepén, és megszökik, míg Chichi az ágya melletti székben alszik. Bulma, Krilin, Songohan és Zarkuro egy sivatagon vágnak keresztül a következő kristálygömb keresése közben. Zarkuro elmagyarázza, hogy Raichinak otthon kellett maradnia, hogy elintézzen néhány sürgős dolgot. Bulma radarja szerint a kristálygömb közeledik feléjük. A távolban egy hatalmas tornádót látnak, melynek belsejében a kristálygömb köröz. Krilin azt javasolja, hogy várjanak, amíg a vihar lecsendesedik, de Zarkuro elmondja nekik, hogy ezen a bolygón folyamatosan dúlnak a viharok. Krilin és Songohan felkészül a tornádó felrobbantására, de Bulma megállítja őket, mondván, hogy ezzel megsemmisíthetik a kristálygömböt is. A tornádó irányt vált és üldözőbe veszi Bulmát és Zarkurót! Songohan felemelkedik, berepül a tölcsérbe, és lefelé szállva megszerzi a kristálygömböt. Ezután a tölcsér aljánál egy lövéssel szétrobbantja a tornádót, és a többiek elé pottyanva újfent boldogan mutatja nekik az újabb kristálygömböt. Egy köves pusztaságban Songoku leveszi a kötéseit és felveszi harci öltözékét. Felemelkedik, elkezd repülni, de a sérülései okozta fájdalom túl erős, és elkezd zuhanni. A következő kristálygömb egy sűrű örökzöld erdőben található. Krilin letör egy ágat, hogy fáklyát csináljon, majd továbbmennek, de rájönnek, hogy nem egy örökzöld erdőben vannak, hanem egy gigantikus madár hátán, amely hirtelen felszáll! A madár egy hegyen lévő nagy kastély felé száll. Hamarosan több hatalmas madár veszi észre a kristálygömb-kereső potyautasokat, és lecsapnak rájuk. Hogy megmeneküljenek, leugranak, és szabadon esnek az alattuk lévő kastély felé. Songoku egy sziklás orom tetején levegő után kapkod. Ordítva szétzúz néhány sziklát maga körül. Megcsúszik, és bár egy pillanatra megkapaszkodik, végül leesik az alatta lévő sziklára. Ekkor azt mondja, hogy ilyen gyengén nem lesz képes legyőzni a csillagharcosokat. A kastélyban Zarkuro, Songohan és Krilin egy ablakon át egy alvó óriásra bámulnak. Bulma szerint a radar azt jelzi, hogy a kristálygömb nagyon közel van, ám ekkor meglátja, hogy a többiek mit néznek, és sikításával majdnem felébreszti az óriást. A többiek otthagyják őt, és csendben átkutatják az óriás hálószobáját, de nem járnak sikerrel. Az óriás mocorogni kezd, és elfordítja a fejét, így láthatóvá válik a fülében lógó kristálygömb. Hárman együttes erővel kiszabadítják a kristálygömböt, de ezzel felébresztik az óriást! A kórházban Zseniális Teknős és Chichi apja már mindent átkutattak, de nem találják Songokut. Chichi elveszti a türelmét, és újra összehasonlítja bátor fiát semmirekellő férjével. Bulma és Zarkuro bemásznak az óriás játék-repülőgépébe, miközben Songohan és Krilin lefoglalják az óriást, hogy Bulma addig beindíthassa a motort. Támadásaikkal súlyos sérüléseket ejtenek az óriáson, de annak mintha meg se kottyanna, és most Bulma az, akinek ki kell húzni őket a csávából a repülőgéppel! Visszafelé repülnek az űrhajójukhoz, és ahogy Krilin visszanéz a hegyre, észreveszi, hogy valami nincs rendben. Újra visszanézve látja a kastélyt a hegy tetején, de úgy tűnik számára, mintha egy másodperce még nem lett volna ott. Songoku szikláról sziklára szökell, majd magabiztosan siklik a levegőben. Úgy látszik, végre kezdi visszanyerni régi formáját. Eközben a katonai bázison a gondozó orvos ellenőriz néhány adatot, majd leereszti a folyadékot Vegita tartályából. Vegita feláll és kinyitja szemeit - a jobb már teljesen begyógyult. Az orvos tájékoztatja arról, hogy a farka nem jött rendbe, de Vegita azt mondja, hogy majd visszanő, ha itt lesz az ideje. Behajlítja a karjait, és örömmel nyugtázza tökéletes gyógyulását.

43.rész:
Minden kristálygömb megvan! Ifjú Sátán visszatérhet
Egy jeges földalatti barlangban Krilin és Songohan alacsony energiájú sugarakat bocsátanak ki a tenyerükből, hogy megolvasszák a jeget egy kristálygömb körül. Bulma panaszkodik Zarkurónak, hogy a hideg levegő biztos árt a bőrének, aztán észreveszi, hogy Zarkuro nincs sehol. Az olvasztás befejeztével Krilin kiszedi a kristálygömböt a jégből, és mindenki örvendezik, de ezzel véletlenül egy omlást indítanak el! Miközben két árnyalak figyeli őket a távolból, a barlang alja megnyílik alattuk, és mindhárman ráesnek egy jégtáblára, ami egy csúszós folyosón siklik le velük. Krilin képes valamelyest kormányozni egy jól irányzott Kamehameha-val, de a titokzatos alakok gondoskodnak róla, hogy ne tudjanak megmenekülni. Egy hatalmas hógolyó tűnik fel mögöttük, és elkezd gurulni feléjük! Eközben a Vegitát gondozó orvos Vegita páncélján esett károkat vizsgálja, azon tűnődve, milyen összecsapás okozhatott ilyen károkat. Mikor Vegita Dermesztő felől kérdezi, azt válaszolja, hogy nem tartózkodik a bolygón, Kewie viszont beszélni akar vele. Vegita azt válaszolja, hogy neki semmi dolga Kewie-val, majd elmegy a fürkésze nélkül.

44.rész:
Egy új, kemény ellenfél! Dermesztő, az univerzum császára
Krilin és Songohan a tengeri szörnyek csápjaival küszködnek. A két idegen lény, akik nameknak adták ki magukat, elmagyarázzák, hogy a bolygó, amin most vannak, lakatlan, kietlen pusztaság. Amikor kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, csapdába estek ezen a bolygón. Bulmáék megérkezésekor egyből meg akartak lógni, azonban egy bizonyos légköri jelenség miatt, ami csak ritkán szünetel, ez nem volt lehetséges. A bolygót csak akkor lehet elhagyni, ha leszáll a köd. Amíg Bulma eszméletlen volt, letapogatták az agyát, és így szereztek tudomást a kristálygömbökről, a Namekról és a többi dologról. Aztán ezeket az információkat illúziókeltésre használták, hogy lefoglalják őket, amíg el nem indulhatnak. Most, hogy a bolygó felszínén köd van, eljött az idő a felszállásra. A két rózsaszínű idegen el is indul a sárkányradarral a hajó felé. Mivel Songohan és Krilin képtelenek megmozdulni, Bulmának egyedül kell a két alattomos lény után mennie. A hajóhoz érve utasítják azt, hogy nyíljon ki, mivel Bulma agyából kiolvasták, hogy a hajót egyszerűen szóbeli parancsokkal kell irányítani. Azt viszont nem tudják, hogy a belépéshez jelszó kell. Bulma is megérkezik az űrhajóhoz, és szikladarabok közé rejtőzik el, onnan figyelve a két tolvaj magatehetetlenségét. Eközben Krilint és Songohant sikerül a szörnyeknek a víz alá húzniuk, ám az egyik szörny véletlenül elereszti Songohant, akinek a jobb karja ezáltal kiszabadul. Songohan ekkor kezéből energiát lövellve lefelé löki magát a mélybe, ezzel lerázva magáról a szörnyek nagy részét. Egy másik lövéssel úgy irányítja magát, hogy Krilin útját keresztezze, így a szörnyek csápjai összegabalyodnak, így Krilin is kiszabadul részben. Ezután egymás irányába lövik magukat, és bal kezükkel összefogódzkodva, jobb kezükkel Masenkot lőve forogni kezdenek, amivel egy nagy örvényt keltenek, lehúzva a tengeri szörnyeket. A két idegen még mindig nem tud bejutni a hajóba, és elhatározzák, hogy megkeresik Bulmát. Éppen amikor Songohan és Krilin kiszabadulnak, az idegenek felfedezik Bulma rejtekhelyét, és azt parancsolják neki, hogy nyissa ki az űrhajót. Bulma azt ajánlja, hogy hagyják el közösen a bolygót, de az idegenek azt felelik, hogy nem